"Csodálatos hely, csodálatos emberek"

„És akkor hirtelen megpillantottuk az olajfák és a gesztenyefák közé rejtett öblöcskét. A kis falu, Portofino félkörívben nyúlt el a csendes vízfelület körül.” Így írt Guy Maupassant Az érzelmek útja  című regényében, amikor 1889-ben jachton behajózott a csodálatos  öbölbe.

A fenyőcsoportok között rejtőző Brown-féle villából ma is ugyanaz a pompás látvány nyílik a Tigullio-öböl környékére, a 12. századba épült lombard román stílusú Sz. Márton- templomra és a tövében egymásra támaszkodó színes házakra, mint Maupassant idején.

Valaha Portofino szegény halászfalu volt, ahol az öböl jó szolgálatot tett a halászoknak, mivel a kikötött csónakokat megvédte a széltől és a hullámoktól.
A tenger felé lejtő terecske nemzetközi jet set- törzshely. A téren álló épületek az 1950-es években még rozoga házikók voltak.

A tengerre néző lejtőkön Apello-és erdei fenyők, magyaltölgyek, az északi lejtőkön gyertyánfa, gesztenye-és tölgyfák, mogyoróbokrok nőnek. A vidék természetvédelmi terület.